A Wenckheim család az 1700-as években költözött hazánkba. Hamarosan nemcsak állandó lakosok lettek, de hazafias, igaz magyarokká is váltak. Egyikük vérével, életével áldozott a hazának, mások békés munkálkodással igyekeztek hasznosan és méltóképpen betölteni szerepüket. Ha áldozni kellett a hazáért, egyházért, a közjóért, ha a haza és a vármegye elõbbre haladásáért tenni kellett, a Wenckheimek neve mindig megtalálható volt a krónikákban.
A Wenckheim család grófi ágának megalapítója II. József, lovag Wenckheim József Ágoston korlátnoknak és Harruckern Mária Cecília bárónõnek elsõ fia. II. József lovagi rangban született 1733-ban. Fiatalon katonai pályára lépett, s több ütközetben szerzett babérokat. Érdemei elismeréséül a király 1762-ben ezredessé nevezte ki. E tisztét 30 éven keresztül viselte. A török elleni háborúk befejezése után altábornaggyá, majd ezredtulajdonosnak nevezi ki az uralkodó. 1781-ben megkapta a magyar báróságot. Közben megnõsült, Gruber Terézia bárónõt vette el. Felesége halála után halatmas birtokokat örökölt megyénkben. A törökök kiûzése után minden idejét családjának és a gazdasága felvirágoztatásának szentelte. II. Ferenc 1802-ben grófi méltóságra emelte II. Józsefet, méltó rangot adva a hatalmas vagyonhoz. Másfél évvel késõbb 1803. szeptemberében elhunyt. Gyermekei: Ferenc, József Antal, Seraf Ferenc Lipót.
Seraf Ferenc Lipót grófnak második fia, Károly
1811. február 24-én született és 1891-ben hunyt
el. Fiatal korában katonai pályára lépett,
s kamarásként fejezte be. Megnõsülvén
(neje Radeczky Friderika grófnõ) a gerlai uradalomba vonult
vissza, ahol a haláláig a legkorszerûbben gazdálkodott.
1854-ben kérte fel a család építészét,
Ybl Miklóst, a kastély megépítésére.
1874-ben Gerla-Póstelek névvel önálló
pusztai falut létesített. Építtetett községházat,
tartott külön községi bírót és
jegyzõt.
Wenckheim Károly grófnak 4 gyereke született. Borbála
(1838), Frigyes (1842), Géza (1847), Matild (1852).
Borbála Walterskirchne Ernõ báróhoz ment feleségül.
Frigyes kamarás, királyi fõpohárnokmester
1872-ben feleségül vette unokatestvérét, gróf
Wenckheim Krisztinát. A megye leggazdagabb földesura lett.
Õk építtették a pósteleki
kastélyt Krisztina lányuknak hozományul.
Matild az olasz származású Titus Pius udvari pap rábeszélésére apáca lett, zárdába vonult.
A gerlai uradalmat
Géza örökölte. Gróf Wenckheim Géza
1847. augusztus 30-án született. Tanulmányait jelesen
végezte, majd a magyaróvári akadémia hallgatója
volt. Apja halála után a kastély építését
õ folytatta. A kastélykápolna
és a magtár (ennek mûemlék jellegû épülete
látható a képen) 1869-ben készült el.
Géza gróf a közélettõl visszavonultan,
családjának és gazdaságának élt.
Aki ismerte, elragadtatással nyilatkozott megnyerõ modoráról,
és arról a boldog családi életrõl,
mely a csöndes gerlai kastély falai között honolt.
Géza mintagazdaságot alakított ki, lótenyésztése
híres volt. 1876-ban nõsült meg. A polgári származású,
de nagymûveltségû Deshayes Eugéniát vette
feleségül. 6 gyermekük született: Károly (1876),
Géza (1878-1881), Matild (1879), Béla (1881), Jenõ
(1883, Ferenc (1885).
Károly katona lett, huszárfõhadnagyként Sopronban szolgált.
Ferenc jogásznak tanult.
Jenõ és Béla kitûnõ eredménnyel tette le az államtudományi vizsgát.
Béla az I. világháborúban 1915-ben hõsi halált halt. Fia értelmetlen elvesztése az apát nagyon megviselte.
Géza gróf 1924-ben halt meg.
Az uradalom irányítását fia, Jenõ
gróf vette át 1915-tõl. Az uradalom ekkor 2139 hold
volt. Ferenc gróf is Gerlán gazdálkodott.
Jenõ gróf Budapesten halt meg 1944-ben, de Gerlán a kastélyparkban temették el nagy pompával. A sportpálya kialakításakor 1964-ben egyházi felügyelet mellett a sírt felnyitották. Cigányok szedték ki a csontokat a földbõl, melyeket a temetõben helyeztek örök nyugalomra.
A gerlai temetõben vannak eltemetve:
A II. világháború után a család elmenekült
az országból. Leszármazottaik jelenleg Németországban
és Argentínában élnek.
Gerlán még ma is élnek olyan emberek,
akik annak idején a grófi család szolgálatában
álltak. Az õ elbeszéléseik alapján
megismerhetõk a grófi család mindennapjai is.
