A kastély a község belterületén található, a Wenckheim család építtette. Gróf Wenckheim Károly 1854-ben kérte fel a család építészét, Ybl Miklóst az épület megtervezésére, mely 6 év alatt, 1860-ra el is készült. Az építkezést fia, gróf Wenckheim Géza folytatta, természetesen Ybl tervei alapján. A kor szellemének és stílusirányzatának megfelelõen eklektikus stílusban, barokk elemeket felhasználva épült.

A hatalmas kovácsoltvas rácsozatú fõkapu elõrevetíti a kastély díszes, gazdagon kiképzett épületét.

A gerlai kastélynak 37 szobája van.

A legnagyobb kastélyok általános alaprajzi formája az "U" alak, vagyis a fõépülethez kétoldalt egy-egy merõleges szárnyépület csatlakozik. Míg a külföldi épületek alaprajza olyan, hogy belépve az elõudvarba jutunk, és a két elõreugró oldalszárny mellett elhaladva érünk a fõépülethez, addig a gerlai kastély elhelyezése éppen ellenkezõ. A fõépület ünnepélyes, reprezentatív külsõvel fordul a látogató felé, s az oldalszárnyak hátra, a kert felé futnak. A kerti homlokzatok oldottabbak, kevésbé ünnepélyes architektúrát mutatnak.
 
 
Az "U" alak leghangsúlyosabb része a középsõ, mely a legfontosabb részeket rejti magában. Ybl Miklós az épület közepére helyezte a kápolnát. Az építész a kápolnát romantikus oromfallal zárta le. Csúcsán nyitott harangláb található.

A kápolnához a folyosóról lehet bejutni. A folyosóra való feljutás 6 fokú faragott, vörösmárványból készített lépcsõn lehetséges. A szépen illesztett lépcsõfokok a talajon nyugszanak és bronz kapcsokkal vannak rögzítve.
Figyelmet fordítottak a csapadék elvezetésére, hiszen a lépcsõ szimmetria tengelyére merõlegesen lejtetve van. Hogy ne csússzon, díszes keretet formálva érdesítették a belépõket. A lépcsõ nagyon kényelmes, szinte vezeti az embert.
 
 
 
 
 
 
 

A folyosót a belsõ udvar felõl kétszárnyú tölgyfa ajtó zárja el. Ezzel egytengelyben helyezkedik el a kápolnaajtó. Ez, tekintve, hogy kevésbé van kitéve az környezeti ártalmaknak, szinte eredeti pompájában megmaradt.

A két ajtó kicsinyített mása a kocsifelhajtót záró nagykapunak. Gyakorlatilag két középsõ része van újramintázva.

Azért, hogy világos legyen a folyosó, az ajtó fölé félköríves ablakot helyeztek el. Az ablakon egyfelõl díszítõ jelleggel, másfelõl hogy az illetéktelenek ne tudjanak bejutni, kovácsoltvas rácsozat található. Hasonló jellegû, mint a bejáratnál lévõ fém nagykapu. A díszítmény a futórózsára emlékeztet. Érdekessége, hogy nem hegesztve van, hanem szegecsek és fémpántok adják merevségét. Maga a rácsozat a kapu tokszerkezetéhez van rögzítve csavarokkal.

Az ajtón található kilincs is ünnepélyes. Tölgyfalevelet utánzó kovácsoltvas lemez adja a markolatát. A cím (a zárszerkezet többi része) barokk stílusú díszítõelemekkel tagolt.
 
 
 
 
 

A kápolna bejárata felett, a homlokzaton, egy fémlemez számlapú toronyóra található. Mutatói immár harmadik évtizede fél hatot mutatnak. A rézbõl készített római számok és mutatók barokkos stílusú díszítésekkel tarkítottak. A számlap átmérõje körülbelül 80 centiméter. Mára a rozsda meglehetõsen elmarta.

A fõbejárat az emeletes toronykapu alatt van, amely egyben kocsifelhajtó is volt.
 A kocsifelhajtóba való bejutás a díszes mintegy tíz centiméter vastag tölgyfakapun lehetséges. A kapu kétszárnyas kialakítású, a szárnyak egyenként is kettéhajthatók. A kettéhajtást három darab kovácsoltvas pánt biztosítja. A kellõ merevséget a kapu teljes hosszán végigvonuló fémpánt adja. Több helyen megosztja a kaput a díszesen faragott betétsor. A faragás emlékeztet a homlokzati részen található díszítõ stukkókra, dombormintákra.
A kapu csukásához keményen neki kellett gyürkõzni, hiszen súlya közel 150 kilogramm. A kapuhoz szükséges faanyagot a pósteleki erdõ adta. A fafaragó mester választotta, majd munkálta meg azt. A kapu tetejébe vésõvel róva valamilyen betûcsoport fedezhetõ fel, az öregek szerint a mester neve. Sajnos az idõ felismerhetetlenné torzította  a betûket. A kapu tartósságát bizonyítja, hogy a 80-as években, amíg az épület az általános iskolának adott otthont, még zárta a pedellus.

Az épület alatt a kocsifelhajtóról nyitva, acéllemezzel kombinált, kovácsoltvas tömör ajtó zárja le a pincét.  Az ajtó kétszárnyas megoldású, és díszítésében emlékeztet a fa nagykapu és a kápolnakapu díszítõelemeire. Sajnos a fém lemezen itt-ott már lyukak tátonganak.A szellõzést a lábazaton jelentkezõ keskeny ablak biztosítja. Az ablak kovácsoltvas ráccsal van lezárva. Korábban a konyha számára tároltak itt terményeket.

A kastély fõbejárat felõli oldala keskenyebb, 14 méter. Szemben lévõ oldala szélesebb, hiszen ez hármas traktusú volt. Itt voltak a lakószobák és a fogadószobák. A kocsifelhajtóból pár lépcsõfokon jutunk a lakóhelyiségek szintjére. Ez a néhány lépcsõfok nem ad lehetõséget díszes lépcsõház kialakítására, meglehetõsen szerény, egyszerû megoldású.
A fõhomlokzat mögött helyezkednek el a lakószobák, dísztermek. A kerti, belsõ homlokzat felõl fut végig a folyosó. Az egyes helyiségek a folyosó felõl közelíthetõk meg.

Ybl Miklós az egyes elszigetelt termek helyett térsorokat, térkapcsolatot alakított ki. Az egymás melleti helységek ajtóit egy tengelyben helyezte el, így végig felnyitva az ajtókat végigfuthat a tekintet a legszélsõ helyiségig. Sõt, annak ablakán át - ez szintén benne van az ajtók tengeléyben - ki a szabadba. Egy-egy terem helyett egész teremsor lett kialakítva, a díszterem kibõvült.

A díszterem alaprajzilag lekerekített sarkú négyszög. A kápolnával együtt az egész középsõ szárnyat elfoglalja. Belmagassága nagyobb, mint a szélsõ szárnyak helyiségeié, ezáltal is kiemelve azt. A lekerekített sarkokban fülkék voltak kialakítva. Egykor itt díszes kályha és szoboralak lehetett.
 

A szélsõ és középsõ szárny találkozásához építették az        emeletes bástyaszerû tornyot. A bástya ablakai félkörívesek, fölötte a zárt falsíkot kis vakárkádok tagolják. A vakárkádok száma az egyik oldalon 12, a másikon 14 darab. A bástya földszinti részén füles ablakokat találhatunk.

A torony felsõ részébe fa csigalépcsõn lehet feljutni. A lépcsõ díszesen faragott, az épület szerkezetétõl függetlenített, orsótéri gyámolítású fa lépcsõ. A lépcsõfokok trapéz alaprajzúak, keskenyebbik párhuzamos oldala van befogva. Anyaga a kopásállóság és a nagyobb teherbírás miatt tölgyfa. Magát a lépcsõt 70 lépcsõfok alkotja. A falon nincs korlát, de a lépcsõház méretébõl adódóan nincs is rá szükség. A lépcsõ kényelmes, a mester inkább csapokat és ékeket használt, mint szegeket. A lépcsõ belépõ szélét a jón oszlopfõkön található, és a barokk által kedvelt csigavonal díszíti. A gyámolítást adó, mintegy 25 centiméter átmérõjû tölgyfa oszlop a tetõszerkezethez és az aljzathoz van rögzítve.

A körfolyosón a kápolnától balra, a törésben, márványból faragott falikút található. A falfelületet, körülbelül 2 négyzetméteren, az ivókút anyagával megegyezõ vörösmárvány burkolat díszíti. Az ivókút körülbelül 40-50 centiméterre áll el a falsíktól, félköríves formájú. Sajnos öklömnyi nagyságú darabok vannak lepattanva a szélébõl, de így megcsorbulva is tükrözi a mester tudását és a hely pompáját, igényességét. Az öregek szerint angyalfej volt a falra rögzítve és annak a szájából folyt a víz.
 

A gyönyörû barokk park felõl található az öntöttvas oszlopokon álló terasz. A teraszra hat lépcsõfokon lehet feljutni. Gondosan faragott kõkorlát oszlopokkal szegélyezett, szellõs a terasz. Itt az ablakok nagyobbak, majdnem a padlószintig lenyúlnak. Az innen nyíló bejárati ajtó is hatalmas. A teraszon eredetileg vörösmárvány lapok voltak lerakva.

Az épület falai vastagok, mai mértékkel mérve masszívak, robosztusak. Tömörtéglából készültek a falak. A tetõt égetett cseréppel fedték. A csapadékvíz elvezetése réz csatornán történt, mely körbefutott az egész épületen.

A kastélyt igényes kialakítású franciakert vette körül.

E pompás épület és park 1944 utáni sorsa igen szomorú.